Téli Zsebkutya

HaliHÓ!

Meg szeretnék nyugtatni mindenkit, még mindig Negro a Zsebbuldog vagyok. Ennek Én örülök a legjobban. Amúgy, mindennek örülök, nagyon könnyű boldog bulldoggá tenni engem. A legfrissebb boldogságaimról mesélnék most.

Először is, a bulldog porontyok már egész nagyok – habár még mindig nem játszhatok velük, ami igazán felháborító -, szóval mehetek sétálni. Szuper jó dolog! Óh, ha láttatok már cukiságot! Na, Én igazán cukiság vagyok. Annyira különlegesnek születtem – tudom, minden bulldog ezt mondja a családban… Irigyek rám, elhihetitek. Fekete és fehér színekkel mintázott a csodás kis hurkás testem. Mindezek mellett, ha már nagy, igazi francia bulldog kan leszek – persze, most is igazi vagyok, ne tévesszen meg, hogy tökéletes mesefigura válhatna belőlem -, Én leszek a falkánkban a legkisebb, legalacsonyabb, vagyis duplán ki foguk tűnni a többiek közül. S akkor a farkincámról még nem is meséltem! Ugyanis tudom mozgatni a kis farkamat. Bizony-bizony!  Ezt Carlos bácsin kívül egyikük sem tudja, haha!

Tehát Zsebkutya elindul sétálni peckesen, feszült figyelemmel, hurkás habtesttel, falatnyi riszáló bulldog popsival és mozgó farkincával. Feszítek, mint egy igazi herceg. Az is vagyok. Meg is néz engem mindenki, számomra ez tök természetes, elvarázsolom az embereket.

De ezért a testért, ezért a kiállásért nagyon sokat dolgozok. El sem hinnétek milyen munkás kiskutya vagyok. Nem munkakutya, mert az teljesen más, vicces lennék csibészkar után ugrálva – el sem érném. Mondjuk, bokára tudok fogni. Ezen még gondolom, azt hiszem.

csíkos-foltos francia bulldog kan

Visszatérve a munkás-dolgos napjaimhoz és a boldogságomhoz. Ez a hóság, ez valami fantasztikus!! Enni, harapni, csúszkálni a jégen, kapkodni a nagy pelyhekben szakadó havat, csudajó dolog. De persze Anya mindig tiszta para. Amikor hirtelen nagy fehérség esett, s közben szakadt is, egyszer csak eltűntem, épp a fülecském hegye látszott ki. Engem ez egyáltalán nem zavart, nagyon jó volt belehuppanni és elsüllyedni, de persze Ő rögtön „kimentett” onnan és megtörölgetett meg minden. Nem mintha sokáig tartott volna, mert annyira élveztem a hóságban való vágtatást, hogy csak na.

Anya csinált nekem hólabdákat is, jajj, nagyon gyorsan tudok velük szaladni, igazi futball sztár vagyok! Csak le ne csapjon rám valamelyik focicsapat, mondjuk a franciák…

Aztán mindig hamar bevisz, mondván, hogy átázik a kis bundám. De ez miért zavarja?! Nem értem amúgy, utálja a hideget, a havat, a fehérséget, nagy bajok vannak vele… Próbálom neki mutatni, hogy nézd milyen cuki vagyok és Te is szaladgálj, harapj a hóba, nagyon fincsi, hidd el, megszereted, de hiába beszélek neki. Nagy nehezen elkap, mert persze ő nem tud ám olyan gyorsan futni, mint Én! Persze, hogy nem, mert Én vagyok Negro, a Zsebkutya, Ő pedig elég topika, mindig elcsúszik, elesik.

 

De legalább felvesz az ölébe, cipeli hercegi testemet, mert megérdemlem. Sokat szokott kergetni, azt is elég bénán csinálja, mondjuk nem jár most edzeni, szerintem amiatt is lehet. Vagy lehet már meg sem próbálja, mert tudja, hogy sokkal ügyesebb vagyok nála. Mindegy, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a hideg miatt fűteni kell. Jajj, Zsebkutyának ez is nagyon tetszik! Segítek hordani a tűzifát, olyan erős vagyok, hogy néha még saját magamon is meglepődöm. Azt mondják nem szabad, meg nem is jó helyre viszem, semmi nem jó nekik. Ahelyett, hogy örülnének, hogy viszem-hozom a fadarabokat, legalább annyit foglalkoznak ezzel, mint a kaksimmal, s annyira cuki vagyok ilyenkor is. Nagyon magasra kell emelnem a fát, hogy tudjak is vele szaladni, emiatt még peckesebben tartom kis testemet és még sem fáradok.

Negro téli Zsebkutya

Mangó sem szereti a havat és a hideget. Ő most téli álmot alszik, vagy mit csinál. Ki sem jön, bebugyolálja magát a kosárba, hátat fordít mindenkinek és még a szemét sem nyitja ki. Szerinte megfázik a szeme ha kinyitja? Beszaladok hozzá és próbálnám neki elmesélni, hogy mennyi hólabdával játszottam, milyen sok fát cipeltem az udvar egyik végéből a másikra, de tudjátok mit csinál?? Elkezd dideregni! Még a foga is vacog! Attól, hogy a hóról mesélek neki… Nem teljesen normális. Lehet Anya megfertőzte ezzel a nyár mániájával! Óh, nekem az is jó lesz, mert lehet majd pancsolni, szuper!

Élvezzétek a havat, kóstoljátok meg és megszeretitek!