Ismeritek a francia bulldogokra jellemző, királyi fejtartást, lenéző-megvető nézést, alkalmi süketséget, bosszút és hátat fordítást? Vagy mindezt egyszerre? Na, ez vagyok én, édes kis Mangócika, Mongúz, Manguszta, egyetlen Mangócika – Mangó, a csíkos francia bulldog, vagyis bulldoghercegnő.
Első kutyája vagyok Anyának és Apának, a MINDEN, az egyetlen! Vagyis csak az voltam. Aztán jött Aina. Sosem bocsátom meg nekik, hogy megfosztottak az „egyetlen” pozíciómtól! De, az ELSŐ, mint titulus, az megmaradt! Ennek, amikor csak tudok, hangot, vagyis tettet, megvetést is adok, tényleg minden lehetőséget megragadva.
Azóta már többen is vagyunk, ami nem baj, szeretek mindenkit, főleg a kölyköket és az én kölykömet, Chilit. Anyáskodó, vigyázó, komoly bulldog vagyok, aki „megőrülve” szaladgál körbe-körbe az udvaron, mint egy gepárd és ki-be ugrál egy lyukba, amit a járda szélén mindig kiásunk és amit mindig kimos az eső.
De, – s ez nagyon fontos – mindent csak akkor csinálok, s akkor játszom a többiekkel is, amikor én akarok. Ha úgy tartja kedvem, elvonulok tőlük, úgy, hogy mások, például a szomszédok is lássák, a megvetést, amit Anyáék felé irányítok. S persze azért, hogy tudatosítsam bennük, hogy velem, csakis velem foglalkozzanak.
Ne gondoljátok, hogy uncsi vagyok! Szórakoztató, mókás Mangónak is hívhatnának. Ha be akarnak tessékelni a házba, a helyemre, elkezdek lazán ügetni, sőt, inkább szárnyalok – az ellenkező irányba. Kapj el, ha tudsz! Persze azt hiszik, hogy amikor megállok és megkapok egy-egy simicsomagot, akkor bemegyek. Jajj, még ennyi idő után is olyan kis naivak a gazdáim. A másik nevetséges próbálkozásuk a jutifalat. Öcsisajt, minimum két nappal előbb ébredjél fel, ha nekem azért akarsz kaját adni, hogy bemenjek a házba, amikor odakint jó idő van. Komolyan, néha elcsodálkozom, hogy semmit nem tanulnak!
Aztán néha kergetnek – ezzel mondjuk nem tudom mit akarnak elérni, én sokkal gyorsabb vagyok náluk. S amikor már idegesek és úgy szaladnak utánam, elfelejtkeznek az előbb említett lyukról, amit mindig benő a fű és nem látni. Gondoljátok el, mennyire poénosak, amikor abban elesnek, megbotlanak 🙂 Na, ilyen esetben már vörös fejjel kiabálnak rám, mintha ezzel bármi is megváltozna. Anya ilyenkor azzal fenyegetőzik, hogy majd a hidegben, esőben is ki fog zárni. Hogy mondhat ilyet! Remélem együtt éreztek velem, borzalmasan tud viselkedni. Apa is olyanokat szokott mondani, hogy elkényeztetett vagyok, kivág, hogy a lábam sem éri a földet. Nem félnek, hogy valaki meghallja és szól az állatvédőknek?! Jajj, mondjuk remélem nem szól senki, nehogy elvigyenek!! Nagyon szeretem őket és nem akarok mással, máshol élni!
Ja, tudjátok még mit mondanak? Azt, hogy én beégetem őket az emberek előtt. Dehogy égetem, de sokkal szórakoztatóbb, amikor mások is látják, hogy mit szerencsétlenkednek azon, hogy betessékeljenek a helyemre.
Apától néha félek. Bizony, ez tényleg így van. Például, amikor valami van a kezében, kocsikulcs, kesztyű, bármi. Mert sosem tudhatom mikor döf belém egy injekciót. Ne gondoljátok, hogy viccelek, komolyan mondom. Egyszer, évekkel ezelőtt, ő adott be nekem egy szurit. Sohasem felejtem el ezt neki! Szóval, azóta nem bízom benne. Kérdezhetitek, hogyan takarítja ki a fülemet, vagy hogyan tud megfésülni? Hahaa, ezt a képzeletetekre bízom 🙂
Amit még tudni kell rólam, utálom az esőt, s úgy konkrétan a vizet – kivéve ha inni kell. Nyáron nálunk nyaralt Babérka, szerintem ő nem igazán normális, vagy nem francia bulldog. Fogalmam sincs, de önszántából bement a víz alá, sőt, még jól is érezte magát vizesen. Esküszöm, majdnem elájultam, amikor megláttam. Mondjuk, nagyon gyorsan, jó messzire futottam, szóval elájulni sem volt időm
Különleges képességem még – a hüppögésen kívül -, egy semmihez sem hasonlító ciripelő-éneklő hangocska, amit nagyon halkan kezdek el, s szépen emelem a hangerőt. Ezt is akkor, amikor valami nem úgy történik, ahogy én akarom, vagy éppen a fekhelyem nem ott és nem úgy van, ahogyan nekem kényelmes. Vagy, amikor az eszembe jut, hogy nem azon a párnán fekszem, amelyiken én szeretnék. Mindezt az éjszaka közepén. Ilyenkor nagyon idegesek, félálomban kibotorkálnak a szobájukból, s olyan hülyeségeket kérdeznek, hogy: Amikor elaludtál, nem vetted észre, hogy nem jó párnán fekszel?! Dehogynem vettem észre! De akkor még ébren voltatok, úgy nem vicces eme csodás, fülbemászó hangon és hangerőn énekelni. Na jó, vicces úgy is, de nem annyira. Szóval nagy nehezen felkeltik Chilit vagy Ainát, hogy adják át nekem a párnájukat. Természetesen ők is álmosak én pedig valamikor annyit tökölök, hogy ők ugyanarra fekszenek vissza, Apáék pedig nem veszik észre. Sajnálom, minden kezdődik elölről :). Egyébként, amikor így beszélnek velem, hátat fordítva lefekszem és meg sem hallom, ha hozzám szólnak. Lássák csak, hogy én egy hercegnő vagyok, azt csinálok, amit akarok és nem beszélhetnek ilyen hangon velem!
Szóval, imádok az udvaron kint lenni, nagyon szeretem, amikor jön hozzánk valaki és én kint lehetek velük, mert jólnevelt, nagyon kedves kutya vagyok és mindenkit elvarázsolok. A többiek pedig bent vannak, mert mint a vaddisznók, ledöntenek mindenkit. Ja, s olyan kiváltságaim is vannak még, mint Anya kedvenc cukrászdájába járni. Imád ott valami áfonyás sajttortát, meg valami kávét. Nekem sosem ad belőle, nem tudom mit gondol, annyira pofátlan tud lenni. De, ott is nagyon szeretnek engem, mindig simogatnak, kapok friss vizet, szuper hely, megértem, hogy Anya szeret oda menni.
S ha már az evésnél tartunk. Annyi bajom van Apáékkal, hiába tanítom őket, sokszor nem akarják megérteni, amit mondok nekik. Tehát, etetés. Gondol egyet és van mersze csak úgy, simán odaadni nekem a tápot egy kis vízzel. Se hús, se natúr joghurt, se húsleves, se semmi. Na, gondolhatjátok ilyenkor milyen szemekkel nézek rá. S még engem visznek kutyaiskolába. Hát rájuk férne egy jó kiképzés!
Remélem, hogy ez a kis bemutatkozás segített nektek abban, hogy tisztán lássátok, mennyire különleges személyiségem van, s látjátok végre, hogy mennyit dolgozom napról napra, hogy tanítsam a gazdáimat. S végezetül, akik nem ismernek személyesen, ez vagyok én, Mangó, a bulldoghercegnő:
