Avocado kapitány és az új bulldogtárs

Sziasztok, aki még nem ismerne – hiszen mindenki nem is ismerhet -, bemutatkozom. Tőzegkúti Avocado vagyok, bulldog, mégpedig francia. S hogy miért vagyok kapitány? Ez roppant egyszerű és egyértelmű! Először is, a testvéremmel, Agával élek egy saját házban. Értitek, kettőnknek van egy saját házunk! Míg a többiek, Aina anyukánk, Chili pajtás és Mangó, anyával és apával élnek egy másik házban. Milyen gáz – együtt nyomorognak annyian egy házban 😀 Persze ne úgy képzeljétek, hogy egyedül vagyunk a testvéremmel, áh, dehogy. Csak alváskor vagyunk egyedül, egyébként mindig együtt vagyunk, hiszen együtt vagyunk egy nagy, hatalmas család.

Tőzegkúti Avocado bézs francia bulldog

Na, csak hogy a témánál maradjak. A mi házunkban mivel én vagyok a szuka, természetes, hogy én vagyok a főnök… Aztán az udvaron a többiekkel szintén ez a helyzet, hiszen nagyon különlegesnek születtem. A többiek mind sötét színűek, csíkosak, az én kis hurkás hab testem pedig bézs színű. Kitűnök a falkából, mindenki engem vesz észre először. A szomszédban lakó gyerekek is csak engem akarnak megsimogatni és mindig csak azt kiabálják: Avocadoooooo!

Az igazat megvallva, Carlos bácsi is kitűnik közülünk, de azért, mert ő nem francia, hanem amerikai bulldog. Hatalmas teste és hangja van, húúh, mindenki fél tőle. Pedig áhh, ha tudnátok… Azt csinálok vele, amit akarok, bele is haraphatok, nem csinál semmit, ő is tudja, hogy én vagyok Avocado kapitány! A hangját és a kiállását próbálom utánozni, de nem sikerül. Biztosan azért mert én szuka vagyok, de azért szorgalmasan gyakorolok. Széles mellkasommal, formás-szálkás popsimmal, peckesen tartott fejemmel feszítek az udvaron, mint pók a lucernásban és mindig, mindenen rajta tartom a szemem.

S ki az új bulldogtárs? Mint mondtam, a testvéremmel lakom együtt. Csakhogy, elkezdtem tüzelni, ezért anya és apa szétválasztottak bennünket. Agát bevitték a többiekhez, én pedig ideiglenes társként megkaptam Chilikét. Ez aztán az igazán jó móka!! Szerintünk… Anyáék szerint nem.
Azt tudnotok kell, hogy Chili az igazi játszópajtásom. Bármire rá tudom venni 😀 S mivel ő haragszik anyáékra, mert szó nélkül kitessékelték megszokott kis helyéről, s így a szokásos esti koncertjeit sincs kinek előadnia (erről egy későbbi történetben mesélünk), bosszúból még több turpisságra képes. Együtt pedig!!! Húhh, el sem tudjátok képzelni! Megpróbálom elmesélni.

Mi, korunknál fogva szobatiszták vagyunk. De ezzel mit sem törődünk, ha anyáéknak bűnhődniük kell valamiért. Anya most itthon dolgozik valami kölykök miatt, bár őket még soha nem láttam. Azt mégis hogyan gondolja, hogy itthon van és velünk nem törődik?!! S még azt mondják, a francia bulldogoknak olyan tökéletes életük van, mint ők maguk. Ez hazugság! Annyit dolgozunk egész nap, hogy mindent szétszedjünk a kennelünkben, a párnáinkat, fekvőhelyeket, kiborítsuk a vizet, aztán szomjazzunk – oké, ezt lehet át kellene gondolnunk -, s összepisiljünk mindent, el sem hiszitek! Mindezt azért, hogy anya és apa tudtára adjuk, hogy ha itthon vannak, igenis velünk kell foglalkozniuk, s hogy Chili revansot vegyen.
Látnotok kellene anya arcát, mikor ilyeneket csinálunk, az igazán vicces 😀 Olyankor mindig mondja, hogy kis rohadékok vagyunk és elmúltunk egy évesek, hogyan pisilhetünk be. Remélem, látjátok, milyen szörnyűségeket kell elszenvednünk sokszor. Az a rengeteg kárba veszett munka. Aztán anya mindent kitakarít, kimos, hazajön apa. Általában már a kapuból látja, ha valami rosszat csinálunk, mert anya feje vörös és lángol a szeme – apa pedig nevet. Háh, mióta Chili a bulldogtársam, nem nevet…. Ki szokott borulni tőlünk, amin mi jól szórakozunk. Annyira mókásak a gazdáink, csak mondják és mondják. De nincs mit tenni, ezek vagyunk mi, így vagyunk tökéletesek, s nem is lehet nekünk ellenállni. Elkezdek táncolni és hopp, már nevetnek is. Mert én tudok táncolni! Ennivaló kis békacombos hátsó lábaimat, állva vagy járás közben egymás után emelgetem, közben harapnivaló bulldogpopsimat jobbra-balra rázom – rögtön elolvad tőlem mindenki. Mondjuk, ezt Aga is tudja, de nekem jobban áll. Azt mondják a bulldog apukánktól örököltük. Tényleg Aga.. eléggé hiányzik, régóta nem láttam. Ez aztán a szörnyű bulldogsors. Lehet ő is elmeséli milyen rossz neki nélkülem, csak figyeljetek!